Csillagolvasó

A trailer kicsit mozgalmasabbra sikeredett, mint maga a film, de mindenesetre gondolatba ejtő mozi. És megtörtént eset alapján készült. Ajánlom mindenkinek!! (A rossz előzetes ne rettentsen vissza senkit!:)

the time is now
im heading out
 

...

and if i ever see ya
my heart is gonna bleed
but im leaving either way

my darling baby
this is a warning
said that im leaving
on monday morning
youll get no answer
no use in calling..me
cause im leaving on monday morning

Apolka feje zúgott, kusza gondolatok nyargaltak bele és a szívét összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor már azt hitte, hogy megtalálta a nyugalmat, íme, a nyugalom egyszerre leveti a hófehér köntösét és a veszedelem áll előtte fekete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonos csatát és mindig az árnyék győzne.                             

 (Mikszáth Kálmán)

...főleg, ha elkéri a számodat, és rettenetesen cuki, de bonyolult, mint még soha semmi nem volt. HHhh.. Ejnye, Élet, egyszerűségre vágyom! 

Most, hogy letudtam a vizsgáimat - nagy szenvedések és nem alvások árán - megnéztem egy filmet. Szerettem volna már egy ideje, de most kaptam meg. Persze egy laza szirupos szerelmetes film is tökéletes lett volna a kikapcsolódáshoz, de olyan nem volt a környékemen. Megnéztem hát a Császárok klubját. És bőgtem rajta. Ezt persze betudom (hejj, de szép szó) a lelki nyomásnak, ami ért heteken keresztül, de azért mondanivalója is volt a filmnek, ez kétségtelen. Egyébként is vonzanak a bentlakásos iskolák, az egyenruha és az ódon épületek, és főleg az okos emberek, akiknek nem a pénz az érték. Na ezekből volt minta a filmben. Jó volt nézni, szerettem, és az a sejtésem, hogy még néhányszor meg is fogom nézni. Főleg, mert a saját életemet láttam benne. A tanár, aki látja, hogy a gyerekkel bajok vannak otthon, pedig okos, mégis inkább a balhét keresi. Felkarolja, segít neki, de a fiú visszaél ezzel, és a végén ugyanott vagyunk, ahol elkezdtük. Annyira akart segíteni, de nem tudott. ÉS ez rettenetesen rossz érzés, és főleg az, hogy az életben nem lehet kiírni egyszerűen, hogy "25 év múlva".

Ja, és Martin. Drága Martin, akárki vagy az én osztályomban, nem akarok így járni veled! Igyekszem objektív tanár lenni! Többé nem dőlök be a Sedgewick-eknek! (I hope so...)

De azért ajánlom mindenkinek. Főleg, mert játszik benne Patrick Dempsey, és nagyon cuki. :)

Szeretnék idézeteket írni a legújabb könyvből, amit volt szerencsém magamhoz venni ma. (Na nem loptam!) Eszterházy Péter Esti című könyvét hoztam haza, ám azután, hogy részleteket olvastam fel anyukámnak belőle, nem tudom visszaszerezni tőle. Ha mégis sikerülne, azt mindenképpen tudatom, és idézek. Persze csak az 1%-át annak, ami tetszik belőle, mert azt hiszem beperelnének, amiért felrakom a netre az egész könyvet. Igen, ennyire jó. Nem is értem, miért vagyok meglepődve. Tudtam én, hogy jó író, szerettem is olvasni, egy polcnyi könyve van meg itthon, de mégis újra rácsodálkozom. Van mondat, ami olvasása után megszakadok a röhögéstől, van, amin úgy elgondolkodom, és van - naná - olyan mondat is, amit újra és újra el kell, hogy olvassak, mert nem értem. És ezt úgy szeretm! Mert annyira okos, és ezt rettenetesen élvezem, hogy ennyire, hogy ilyen mértékben, te jóóó ééég, ez a pasi!!!!!

Tegnap volt szerencsém megnézni egy filmet. Kolléganőm kölcsön adta (ezt így írjuk? na add csak vissza a diplomádat szépen!), és első tíz perc után ugyan ki akartam kapcsolni, de aztán csak végig néztem. És milyen jól tettem! Elizabeth, The Golden Gge - Erzsébet, Az aranykor volt a címe (még mindig az, nem kereszteltük át :). De az valami eszméletlenül jó film!! Tényleg üt, olyan nyomasztó a sötétség, meg az a - szerintem - hiteles kép erről a korszakról. A homályos esték, a sok gyertya, az elvakult katoliusság, a kínzások - na emiatt akartam kikapcsolni. Amikor kivágják az egyik "áruló" nyelvét a katolikus kis "barátai", és utána a sötét bunkerükben tanácskoznak, akkor madnem rámtört a sírás ettől a nyomasztó, gonosz sötétségtől, és valami vidám, virágos réten ugráló kislányok és báránykák képére vágytam. De erőt vettem magamon, és végignéztem. Tényleg jól tettetm, de ezt már írtam. A lényeg, hogy újra vágyom a töri tanulására, szóval előveszek néhány könyvet. A másik dolgog pedig a ruhák és az ékszerek, ami miatt jó volt megnézni. Nagyon bírnám, ha felvehetnék egy olyan ruhát. PErsze nem csak felvenném! Elmennék benne dolgozni is, simán! A harmadik pedig igen elgondolkodtató. Elizabeth öreg, de nem ronda nő. Mégis, akibe szerelmes a fiatal, de sokkal szebb udvarhölgyet veszi feleségül. Mert fiatal, mert szép, és talán mert nem olyan okos és határozott. Nem fél tőle, mert őt csak dédelgetni kell, vigyázgatni rá. De nem Elizabethre! Talán nincs is hozzá való (???) férfi. Ezért nem ment sosem férjhez? Aki kemény, határozott és erős személyiségű nő, annak sosem lesz férje?

Öröm a Híradót nézni. De komolyan.

"A nyulakat a sok eső ellenére cserélik, mert a látógatók így is nagyon sokan voltak, a simogatásban elfáradnak."

"marijuana-ganyús növénycsoportot találtunk"

háááááááááhhh

megyek, és olvasok valamit, mert érzem, hogy ezek után kevesebb lett az IQ-m.

Maga olyan különleges.

*sííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííír*

-Parti Nagy Lajos-

http://nehallgass.com/2010/03/24/%E2%80%9Emorvai-europa-szegyene-nyiregyhazi-civilek-feloszlatnak-a-jobbikot/

HAJRÁÁÁÁÁ!!!

Már csak egyet kell aludniiii :D

Megpróbáltam elképzelni, mi lenne akkor, ha Konstantin a férjem volna. Ez azt jelentené, hogy felkelhetek hétkor, készíthetek neki reggelit, tojást, sonkát, pirítóst meg kávét, pongyolában, hajamban csavarokkal nekiállhatok, hogy elmossam a piszkos edényt és beágyazzak, miután ő már munkába ment, s ha majd hazajön egy mozgalmas, érdekes nap után, várhatom kiadós vacsorával, az estét pedig megint azzal töltetem, hogy mosogatom a piszkos tányérokat, s végül hullafáradtan zuhanok ágyba. Egy olyan lány számára pedig, aki tizenöt éven át színjeleskedett, az ilyesmi sivár és eltékozolt életnek látszott.

 

Megpillantok a láthatáron egy kifogástalan, gáncs nélküli férfit, de mihelyt közel kerülök hozzá, rájövök, hogy ez sem az igazi. Épp ez az egyik oka, hogy soha, de soha nem akartam férjhez menni. Dehogyis kellett nekem végtelen biztonság, dehogyis kell, hogy én legyek az íj idege, amely a nyílvesszőt kiröpíti. Változatosságra, izgalomra vágytam, arra, hogy én magam röppenhessek szanaszét, minden irányba, akár az ünnepi tűzijáték rakéta sziporkái.

Csak az volt a baj, hogy engem semmilyen formájában sem csábított a gondolat, hogy férfiakat kelljen kiszolgálnom. Én a magam izgalmasabb leveleit akartam diktálni.

Amikor az utlosó oldal következet, szomorú lettem, szerettem volna bebújni a fekete betűs, nyomtatott sorok közé, ahogy kerítéseken bújik át az ember, hogy ott lehessek, elalhassak e szép nagy zöld fügefa alatt.

Újabb könyvet tettem a magamévá. :) De nem volt ilyen vicces.

Sylvia Plath Üvegbura című - azt hiszem - egyetlen regényét olvastam el ma reggel. Plath öngyilkos lett '63-ban, miután kiadták ezt az életrajzi ihletésű könyvét. Fantasztikus, ahogyan ír ez a nő, és ez az egyik, amiért rettenetesen sajnálom. Persze egy tehetségtelen ember se haljon meg - főleg ilyen szörnyű módon -, de amikor ezt egy ilyen szuper írónő teszi, a szívem összeszorul. Szerettem a szavait, szerettem ahogy ír, különléeges volt, mintha néha a naplómat olvastam volna. Vagy inkább azt a naplót, ami csak a fejemben él még, mert nekem nem voltak szavaim, hogy kifejezzem az érzéseimet. Hát igen, ezért vagyok én tanár, ő pediug az író. Az újságírói diploma még csak papír. :D (Nem sokáig!)

 Állítólag életem legszebb napjait éltem. (...) Csak hát én éppen hogy nem tartottam a kezemben semmit, még önmagamat sem.

Egy tizenkilenc éves eminens egyetemista lány ösztöndíjjal egy hónapot New Yorkban tölthet, s ott mindent megkap a jó előmenetelhez szükséges: partikra jár, munkája van egy női lapnál, divatbemutatókon, vacsorákon van jelenése. Különleges lehetőség ez, Esther mégsem él vele normálisan - talán önhibáján kívül. Diliházba kerül a sok öngyilkossági kísérlete után. Meglepő, hogy annyira természetes, hogy minden percében a napnak csak arra gondol, miféle halálnemet válasszon, melyik lenne a leghatékonyabb és mégis a legkíméletesebb. Borzongató, amilyen hangon beszél arról, hogy nem talál a házban egy normális gerendát sem, amire felakaszthatná magát. Bezzeg a nagymamája házába, na ott lenne alkalmas gerenda. Egy elmezés azt írja, hogy hazamegy New York után, mert nem nyerte meg egy novellaíró tanfolyam pályázatát, s itt előjönnek a gyerekkori szorongásai. Én azt gondolom, hogy az egyetemen sem volt már százas, és ez így nagyon csúnya kimondva, tudom, de az udvarlójával is elég furcsán viselkedett. Félelmei voltak a felnőtt élettel kapcsolatban, aházassággal, a gyerekekkel, karrierrel kapcsolatban. Sajnálom, szívemből, igazán, de tuti utálna, ha sajnálnám. Ez biztos. Mert mindennek ellnére erős személyiség, különleges ember, fantasztikus író, de felelőtlen anya volt. Míg ő a feját a sütőbe tette, két gyereke a szomszéd szobában aludt.

Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé.

... nem múlik. Már írni akartam, ugyanis elolvastam pár érdekfeszítő könyvet, amelyek egyenként megérnek egy-egy posztot. szóval következnek majd, most még álljanak itt a címek.

Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. Mondjuk, most kabátban megy. Vagy az, aki legutóbb a párja volt, skarlátot kapott, és most más a párja. Vagy a Miss Aigletinger helyettese viszi az osztályt. Vagy az ember hallotta, hogy a szülei reggel állati nagy parádét rendeztek a fürdőszobában. Vagy az ember csak elment az utcán egy pocsolya mellett, amin szivárványszínű benzinfoltok úsznak. Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.

(Jerome David Salinger)

 

"Milyen elviselhetetlen lehet, ha valakinek koszos a körme, de közben ilyen gyönyörű nő ül mellette!"

 

"Köpenyed lyukán át a hiúságodat látom. A maga piszkossága is öntelt, uram, és önteltsége piszkos."

 

"Olga figyelő énje most szigorúan megrótta másik, átélő énjét: Mit számít az, hogy a külseje milyen? Miért kínozza magát azzal, hogy a ükörképét vizsgálgatja? Hát nem több ő, mint a férfiszemek pillantásának tárgya? Hát csak árucikk, mely önmagát viszi piacra? Hát miért nem képes függetleníteni magát külsejétől, legalább annyira, mint egy férfi?"

(Milan Kundera: Búcsúkeringő)

Korreferencia:

A szövegben a nyelvi elemek között létesülő viszony; akkor jön létre, ha a szöveg bizonyos elemei azonos valóságra utalnak. Ezeknek teljesen vagy részben megegyezik a referensük, azaz referenciálisan azonosak. Ebben az esetben szemantikailag is ekvivalensek, korreferensek. A korreferencia fogalmába tartozik az egyszerű ismétlés, a szinonimákkal, hiperonimákkal, hiponimákkal való ismétlés, az antonimákkal való újraemlítés és a proformákkal történő helyettesítés. A korreferens nyelvi elemek kapcsolata a korreferenciaviszony; ez szemantikai (rész-egész, ellipszis stb.) és szintaktikai (forikus elemek) szövegsajátosságokban jelenik meg.

"The woman is carrying her clothes, but it is the shoe that carries the woman."

- Christian Louboutin

A Tiffany’s

A Tiffany szoros kapcsolatot épített ki az amerikai kormánnyal, vevői közé tartoztak olyan elnökök is, mint Abraham Lincoln, Ulysses S. Grant és John Fitzgerald Kennedy. A XIX. század végén a kormány úgy döntött, hogy megújítja az Egyesült Államok nagypecsétjét. A Tiffany vésnöke, James Whitehouse tervezte meg az új pecsétet. Pontos, precíz és megbízható munkájának köszönhetően a cég neve rövid idő alatt egyenlő lett a minőséggel, és az 1850-es évektől kezdve a Tiffanyt egyre gyakrabban kérték fel különböző rangos sportesemények trófeáinak megtervezésére és elkészítésére. Például az NBA és a NASCAR trófeái szintén a Tiffanynál készülnek. A cég 1987-ben ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. A jubileum tiszteletére egy könyv jelent meg a Tiffany történetéről. A kiadvány bevezetőjébe Audrey Hepburn a következőket írta:

„Kedves Tiffany! A szép dolgok mindig örömet okoznak, ezért nem homályosul el a Tiffany művészetének csillogása. A neved 150 éve egyet jelent a szépséggel, stílussal, minőséggel és állandósággal. Felderítettél minket az ékszereiddel, kivilágítottad az otthonainkat a lámpáiddal, ezüstöddel csillogóvá tetted az asztalunk. Megtisztelted az életünket – az enyémet mindenképpen, hiszen meghívtál reggelizni. Hányan mondhatják el, hogy kávét ittak és croissant-t ettek a Tiffanyban? Ezt az emléket mindig megőrzöm. Boldog születésnapot, drága T., szeretettel, de irigykedve is, hiszen 150 év után egyetlen ráncod sincs, de hát a minőség nem öregszik! Odaadó barátod: Audrey Hepburn”