Tegnap volt szerencsém megnézni egy filmet. Kolléganőm kölcsön adta (ezt így írjuk? na add csak vissza a diplomádat szépen!), és első tíz perc után ugyan ki akartam kapcsolni, de aztán csak végig néztem. És milyen jól tettem! Elizabeth, The Golden Gge - Erzsébet, Az aranykor volt a címe (még mindig az, nem kereszteltük át :). De az valami eszméletlenül jó film!! Tényleg üt, olyan nyomasztó a sötétség, meg az a - szerintem - hiteles kép erről a korszakról. A homályos esték, a sok gyertya, az elvakult katoliusság, a kínzások - na emiatt akartam kikapcsolni. Amikor kivágják az egyik "áruló" nyelvét a katolikus kis "barátai", és utána a sötét bunkerükben tanácskoznak, akkor madnem rámtört a sírás ettől a nyomasztó, gonosz sötétségtől, és valami vidám, virágos réten ugráló kislányok és báránykák képére vágytam. De erőt vettem magamon, és végignéztem. Tényleg jól tettetm, de ezt már írtam. A lényeg, hogy újra vágyom a töri tanulására, szóval előveszek néhány könyvet. A másik dolgog pedig a ruhák és az ékszerek, ami miatt jó volt megnézni. Nagyon bírnám, ha felvehetnék egy olyan ruhát. PErsze nem csak felvenném! Elmennék benne dolgozni is, simán! A harmadik pedig igen elgondolkodtató. Elizabeth öreg, de nem ronda nő. Mégis, akibe szerelmes a fiatal, de sokkal szebb udvarhölgyet veszi feleségül. Mert fiatal, mert szép, és talán mert nem olyan okos és határozott. Nem fél tőle, mert őt csak dédelgetni kell, vigyázgatni rá. De nem Elizabethre! Talán nincs is hozzá való (???) férfi. Ezért nem ment sosem férjhez? Aki kemény, határozott és erős személyiségű nő, annak sosem lesz férje?