Sírtam a végén. Anya szerint kattanás, ha valaki negyven éven keresztül kikészíti a másik ruháját, holott az illető halott. Szerintem meg édes. Bár ez egy történelmi film, megtörtént eset alapján készítették, mégis szurkoltam Victoriának, hogy ahhoz a palihoz menjen hozzá. akit szeret, nem pedig ahhoz, akihez az a megrángatós fickó akarja. Egy királynő nem rúghatja ki a palotájából azt, aki megrángatja a karját? Nem utasíthaja ki az országból? Fura... Én tuti azt tenném. Minden kétes elemet elzavarnék valami jó messzi és hideg helyre. Bár lenne ilyen hatalmam... Visszatérve a filmhez: csodáltam a ruhákat, a berendezéseket, vágyat éreztem, hogy ott éljek. (Naná, hát ki nem?) De tényleg. a Fekete-fehér kockás padló!! Mmmm, elgyengülök, ha látom. Meg a virágot a hajban, és a valcert járó palit. Ja, és akkor éreztem még totális elgyengülést, amikor Albert fehér inge kikandikált a sötét felöltője alól. Szóval tetszett a film. Victoria anyja meg hülye.
