Csillagolvasó

Most csak egy képre van időm, de bepótolom, ígérem. Van miről beszélni.

(Holnap repülööööök!)

Nincs alkotmányunk, mert az magamagát elfogadása pillanatában megsemmisítette. Alaptörvényünk egyetlen kiegészítő feltétellel lenne elfogadható: Elfogadni tilos!
Az alkotmánynál is alkotmányabb Nemzeti Hitvallás-szakaszban ugyanis „Mi, a magyar nemzet tagjai, (...) Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét."
Végül pedig, az immár érvénytelen alkotmányra hivatkozunk:
„Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el." (Záró rendelkezések 2.)
Pech.

http://youtu.be/dU4lYcN6zEY

Bocsánat, nem engedi máshogyan beágyazni. A lényeg ugyanaz: remek rész, bár azt sem tudom, miről szól a film. :) De nem is ez a lényeg.

A lényeg a szavakon van.

A lényeg mindig a szavakon van.

Egyet viszont tudok: nem akarok az Egyesült Államok elnöke lenni. Az elnököknek rossz a hírük, és lezüllesztik a környéket.

A frász tör ki, amikor csukott ajtókat látok.

Manapság alighanem minden cégnél van legalább egy ember, aki lassanként meg fog őrülni.

 

Szeretlek, Joseph Heller.

Mot épp ezt olvasom, és nagyon büszke vagok magamra. Nem mondom, hogy Shakespare, azt sem, hogy kvantumfizika, de élvezm, hogy megértem. Sophie nem dolgozik szavak tízezreivel, mint Arany, de nekem ez is elég. Egy-egy oldalon alig akad egy-két szó, amit ki kell szótáraznom. De ezek általában jelzők, amelyek csak színesítik a szöveget. A filmet csak azután nézem meg, hogy ezt elolvastam. Jó ihletforrás a limonádé-regény terveimhez.

Ez a poszt a dicsekvésről szólt.

Én ezt a címet adnám annak a filmnek, amit tegnap láttam. Egy cuki tanítványomnak köszönhetően magamévá tehettem ezt a sokszor dicsőített filmet, amiről eddig csak áradozásokat hallottam, olvastam. Ezért kell írnom pár sort, kompezálás céljából. Ebből a mondatból azonnal kidrerül, hogy nem vettem fel a kedvencek listájára. Mindjárt kiderül, miért nem. Elkezdeném tehát a lehúzást. :) Na jó, nem akarok szemét lenni, bizonyára az is közrejátszott a negatív véleményem kiformálódásában (ami percek alatt megtötrént egyébiránt), hogy óriási elvárásaim voltak vele szemben. Na meg az, hogy nem tartom jó színésznek ezt a Keira kislányt. Sőt, kifejezettem irritál. Azt kérdik: miért, olyan szép. Na igen, de a szabályos oroocskája és szexi vastag szája sajnos nem segíti abban, hogy ne legyen egy kényes liba. Ja, és megfigyelte már valaki a lábát? Ritka ronda. Ahhoz képest, hogy olyan lapos, mint egy deszka, tehát sovány, olyan vastag lába van, hogy csak na. Jól meglepődtem, mikor észleltem. A könyvtáras szexelős jelenetben is a kamera elé dugják a térdét. Hát, ez nagy hiba volt. Akkora térde van, mint a fejem. (Azt hiszem én valami térdfetisizmus áldozata lettem, folyton azt figyelem. Mert igazából érdekes, hogy nincs két egyforma térd, csak a típusok hasolnítanak. Szó 'mi szó, az emberi test lenyűggöz.) És ha már a könyvtárnál járunk, beszéljünk róla kicsit többet. Nem hiszem el, hogy a három perces szex miatt annyira egymásba szerelmesedtek, hogy "örökké várlak" típusú érzés lett belőle. Ha ennyi a szerelem, sose kérek belőle.

Ami nagyon fura még a filmben, s emiatt alig tudom megkomponálni ezt a posztot, az az, hogy erősen gondolkodni kell, melyik jelenet történt meg a "valóságban" és mely csak kitaláció. (Furcsa ilyeneket írni egy teljesen kitalált történetről.) Ami felháborító, hogy ha Briony annyira nagy lelkiismeret-furdalással élte az életét, miért nem dobta fel a tesója haverját? A csokis fiúra gondolok. (Hiszen azt is csak kitalálta, hogy elvette Lolát.) Ja, és ha nem jött haza Robbie a háborúból, honnan tudja, hogy nyekergett Cee után? Na jó, elmondta a barátja. De azt nem tudtuk meg, hogy ő hazajött-e vagy sem. Lehet, hogy őt is csak kitalálta a kis kékszemű, ugyanúgy, mint a félszemű, benga fekete barátot. Eléggé mesés figurák egyébként.

Olvastam, hogy Keira Golden Globe jelölést kapott ezért a filmért. Nem igazán értem, miért. Azt sem lehet mondani, hogy olyan nagy szerepe van, elég kevés jelenetben van érdemi "melója". Csak mert szép zöld ruhája volt, még nem kell díjat adni neki. Nem tud játszani, ezt továbbra is fenntartom. Olyan képeket vág néha, és ez a mimika nála! Azért, mert szexi a háta abban a zöld ruhában, még nem jó színész! Minden filmjében ugyanaz a bárgyú, idegesítő vigyor, a semmitmondó, beképzelt viselkedés. Szép, tényleg, de remélem nem csak én gondolom úgy, hogy ez még nem elég ahhoz, hogy valaki jó színész legyen. Menő, felkapott? Esetleg. De nem díjazottan jó színész.

James McAvoy úgy néz ki, mint egy hobbit. Vagy, mint valami kis törpe a Télapó gyárából. Totál olyan a félrecsúszott álla. Édes fickó, főleg a kis csokornyakkendőjében, amikor bekopog az ajtón. De akkor is manóképű. Remélem, csak a mérgezés miatt nyekereg a lány után, és még mindig nem bírok szabadulni attól, hogy a három perces könyvtárjelenet olyan mély benyomást tett rá, hogy a világon keresztül akar vánszorogni egy képeslappal a szíve fölött. Jaj, ez nagyon nyálas.

A történet egyébként rossz. Nem bírom az olyan filmeket, amiben csak szenvedés van. Persze a történelmi filmek legyenek hitelesek, de ez nem az. Azért mert van benne II. világháború, azért még nem igaz a történet. Van egy elméletem a tévézésről. Én ez alapján nézek filmeket vagy használom a "zajládát". Szóval szerintem az élet eléggé érdekes és problémás ahhoz, hogy bajok tetőzését nézzem még a kikapcsolódási időmben is. Olyankor - tudom, sok filmmániás most meg fog vetni - csak hepienddel végződőket nézek meg. Nem akarok tanulni filmekből, vagy gondolkodni azokon. Csak élvezni akarom. Na jó, ott volt az Egy lányról, meg a Good will Hunting, amelyek a fent említett kedvencek listájának az elején vannak. De úgy általában nem tanulni akarok filmekből,hahnem élvezni a ruhákat, a szép színészeket, a látványos helyszíneket, és esetleg elcsípni egy-egy értelmes szöveget, vagy jelenetet. De nem többet. Az élet eléggé elgondolkodtat, és ha okosodni akarok, inkább olvasok.

A rendező, az operatőr díjának jelölése egyértelműen jogos. A szakszavakhoz nem értek, de veszedelmesen jó a rendezés, a fények; a látványterv díja is szintén jogos. Amikor jön Robbie, és hozza az ikreket, Briony-t felküldik aludni. Ahogy fellép a fényben úszó lépcsőkre és visszafordul - na az a pár pillanat az összes előző és a következő jelenetekért kárpótolt.

Mégis van benne rengeteg felesleges rész. Olyanok, melyektől azt gonsolom: miért rakták bele, ha nincs elvarrva utána a szál. Biztos ezek a gondolkodást próbálják generálni. S láss csodát: azon kattog az agyam, minek az oda. :) Cseles, mondhatom. Ja, és egy pasi hogy tud ilyen regényt írni, de most komolyan? Ez a hatáskeltő, limonádé stílus menne nekem is, majd meglátjuk, lehet, hogy megpróbálok vele pénzt szakítani.

Ja, van még egy pozitívum: a kis Brionyt játszó Saoirse Ronan messze a legszebb szereplő a filmben, és messze a legjobb színész. Minden elismerésem. (A középső viszont kifejezetten csúnya...)

De mégis egy szó, mint száz: Vágy és vezeklés, nem tetszettél.

CXVI

Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer
Akadályt! Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?

Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.

A szerelem nem az Idő bolondja,
Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
Ítéletnapig szilárdan kitart.

Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
Sose írtam s szív sose szeretett.

Tegnap ismét megnéztem egyik kedvenc (nek hitt) filmemet. Érdekes, hogy évek elteltével azok a dolgok is megváltoznak, amiről az ember lánya azt hitte, be vannak betonozva. (Bár ma anyukám rávilágított, hogy talált papa cuccai között olyan vascsövet, amivel minden betontömböt fel tudnánk emelni. Ez azért fantasztikus érzés, hogy van ilyen a közelemben, komolyan, szavakba nem lehet önteni, ezt át kell érezni.) Azt, amiről egyszer azt hittem, hitvallásom, és a mondatait színes papírokra írogattam ki, s mindenhová kibiggyesztettem, most furcsállva figyeltem. Tényleg ezek a gondolatok voltak, amelyek engem anno annyira megfogtak? Tényleg ilyen ember vagyok, aki egyformának képzeli magát egy insomniás képzelődő palival? Jáj és megint jáj... Most nem az maradt meg bennem, amit plakátoznak a modern kor hippijei, hogy: "-Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma..." Hanem az, hogy miféle ember vágyik arra, hogy pusztítsa önmagát. Az élet élni akar, már Ady is megmondta, de tudósok is, akik kutatják a szervezeteket, és szervezeteknek alig nevezhető kis bizgenytűket is. Az nem egy normális állapot, amelyben az egyed magát akarja elpusztítani, nehgogy más tegye meg azt. Ez marhaság. Nem ezért élünk, ebben teljesen biztos vagyok. És senkinek nincs joga elvenni még a saját életét sem.

"Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk." - és ez sem igaz. Nincsenek véletlenek, nem vagyunk lebegő tárgyak, mint az űrben az űrszemét. És ez nem mint matrát mondom magamnak, hanem tényleg vagyunk valakik, még ha az apánknak az is a hobbija, hogy 6 évenként új családod alapít.

Van még egy dolog, ami felháborított ebben a filmben. Hogyan lehet ennyire szööööörnyűűűű hajat csinálni egy szereplőnek???? De most komolyan, annyit rontott volna az összképen, ha Marlanak egy kicsit csillogóbb a haja? Vagy ránézésre nem olyan, mint egy putriból összeszedett cigánygyereké? Hjajj, hát azt szörnyű volt nézni...

Hiába, no, változunk. És amire rá kellett jönnöm: a változás jó, bármennyire is fájdalmas sokszor a felismerés, hogy nem azok vagyunk, akik 2-3 vagy 10 éve voltunk. Azt hiszem, az lenne a legnagyobb baj, ha ugyanazok maradnánk mindig.

Ez egy jó film volt. szégyen, hogy eddig nem néztem meg. De persze semmi nem történik véletlenül, pont most kellett látnom, amikor a nyegyven éves fogorvost akarják férjemül. És ekkor elém kerül ez a film. Tádámm. :)

 Így viszont kész a válaszom. Köszönöm.

Ady Endre: Három őszi könnycsepp

Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.

Őszi éjben, őszi éjben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.

Őszi éjben, őszi délben,
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.

jelesül, hogy megoldja a Barátok közt remekül
hogy a valóság futva menekül, és csak te maradsz egyedül
s mikor másnap az emberünk a metrószintre lemerül
balra-jobbra himbálózó totemoszloppá merevül

*

Te nem is tudod mennyi, amit egy őszinte szavad megér
napjainkban, mikor egy pohár víz kell, mint egy falat kenyér
tömegközlekedéssel járunk, de mégis magányosan
szabályosan, mégsem személyesen, és full hiányosan
 

*

egyes szám első személyből is alig bírsz kitörni hát
korrektül kiraktál napjaidból egy szép tragédiát.

 



Én vagyok Abby, és nincs a világon egy Mike, de még egy szerencsétlen Colin sem... Ez gáz. Meg a rózsaszín világom, amit folyton a fejemhez vágnak.

Láttam egy filmet tegnap és ma is megnézem. Ilyen régen volt már. Több konklúzió levonható a film alapján, nem teszem meg minddel, mindenki magának tegye meg. Csak a legfontosabbak: így van ez minden Dáviddal. Kerülni fogom őket. David a harmadik, ez már elég nagy szám. A másik: egy lány egy fórumon azt írta erről a filmről, hogy kár, hogy nem hepienddel végződik. Szivi, ennél nagyobb hepienddel is lehetne befejezni ezt a filmet! Mert nincs rövidebb út!

Tudom, hogy nincsenek delfinek a Balcsinál, de azért hátha összejön :) MAjd szerzünk egyet gumiból. :) Ja, csak az nem megy le a víz alá... Óóóó...